Október 9-én bejártuk a volt középkori budai Cigányváros (Zigeunerstadt) területét dr. Bársony János kisebbségkutató vezetésével, a Romano Instituto Alapítvánnyal és a Kétker Közösségi Alapítvánnyal közös szervezésben.
Sétánk a Bem térről indult, s innen kapaszkodtunk fel a Gül baba türbéjéhez, és a csodálatos panorámában a romák Magyarországra érkezéséről hallottunk, ami a XIV. századra tehető. A XV. században már Budán is laktak, a század második felében alakult ki a Budai Cigányváros – Mátyás király, majd utódja Ulászló alatt. Hallottunk Bolgár Tamás cigányvajdáról és 25 sátoralja népéről, akiket Pécsre küldött Ulászló, hogy a püspöknek hadi szereket készítsenek. Beszéltünk a nemesi cigány fővajda rendszerről, és a kiváltságokról, hogy csak a királynak adóztak, cserébe a király védelmet biztosított a vármegyékkel, főurakkal szemben, hogy ne tegyék őket jobbággyá, szabadon vándorolhattak, színes ruhákat és fegyvert viselhettek, saját törvénykezésük volt, a környezetükkel támadt jogvitákban pedig a fővajda ítélkezett.
További utunk az Elvis Persley parkba vitt minket, ahol megtudtuk, hogy a korban sokat jelentő, fontos tudásaik, szakmáik és találmányaik által milyen sokféle fontos munkakört töltöttek be a piac és a hajójavításban, a pasa istállójában, a pasa börtöne körül, és a bőrgyártásban - valamint, hogy miért itt helyezkedett el a hadikikötő, és hogyan javították az iszkábás romák a hajókat, a két élén hegyes fém alkatrésszel.
Innen a Lukács Fürdő területére mentünk át, ahol meghallgattuk, hogy mire szolgáltak a középkorban az itt működő malmok, így a lőpormalom, a vashámor, ahol romák is dolgoztak, illetve hogyan alakult ki a fürdőkultúra.
A Lukács fürdőtől villamossal mentünk le a Kolosy térre, mely közben azt is megtudtuk, hogy ezen a területen (Buda és Óbuda között félúton, nagyjából a mostani Újlak területén) helyezkedett el anno a Cigányváros, itt lakott több mint 90 család. A korabeli Buda adófizetőinek 22%-a 1594-ben cigány volt. A korabeli adókönyvek, a defterek szerint volt köztük: piacfelügyelő, borárus, muzsikusok, sok kovács, hajójavító, bőrmunkás, hóhér, ötvös, kereskedő, tüzér. A lóval rendelkező cigányok segítették a hajóvontatást a Dunán, mivel erre volt a mocsaras, hordalékos partrész, a „nagy ganéj”. A Cigányváros volt az általuk fenntartott budai és óbudai vigalmi negyed is.
A Kolosy térről a Szépvölgyi úton lementünk a Duna felé a nemrégiben felújított parkba - itt hallhattunk, a középkortól kezdve cigányok által végzett óbudai tégla- és vályogkészítésről, a hajógyártásról, és hogy hogyan alakult a Cigányváros meglehetősen mozgalmas története - valamint, hogy mindezeket milyen történelmi forrásokból tudjuk. A tarka emlékek, a megöröklött szavak mellett szomorú történésekkel is terhelt a megismert múlt. A várost nem egyszer felgyújtották a háborúk során, aminek a sátorváros is áldozatul esett.
Utunkat a Bécsi út irányába folytattuk, ahol a Vályog utcánál illetve a volt téglagyárnál megtudtuk, hogy éltek itt a cigányok a Kádár-korszak alatt, mikor szűnt meg a „Budai Cigányváros” kontinuitása. Valamint tiszteletünket tettük a Bécsi úti Holocaust emlékmű előtt is. Itt meghallgattuk a cigányok internálásának és elhurcolásának történetét. Az emlékműnél a résztvevők virágot és kavicsot helyeztek el.
A zárókörben egyenként megosztottuk egymással, hogy kinek mit adott ez a kis történelmi utazás. Nagyon jó volt hallgatni, ahogy más-más háttérrel érkezőkként, kibomlottak a résztvevők gondolatai arról, hogy kinek milyen lesz újból erre járni, miután az ismert környezetünk eddig ismeretlen történetei is megjelentek, képzeletünk kitörölhetetlen képeiben.
Nekünk nagyon sok új információt, hatalmas élményt, és inspirációt adott a jövőre nézve a séta.
Köszönjük a Romano Instituto Alapítványnak és Dr. Bársony Jánosnak a kutatási munkát, és a nagyszerű túravezetést, valamint a a Kétker Közösségi Alapítványnak a közös együttgondolkodást és rendezést. S végül köszönet mindazoknak, akik velünk tartottak ezen a fantasztikus idő utazáson!
A sétáról film is készült, dolgozunk rajta szorgalmasan, reméljük nemsokára ti is megnézhetitek!
A cikket a Romano Instituto Alapítvány a JÓbuda Közösségi Alapítvány és a Kétker Közösségi Alapítvány önkéntesei készítették.
