Séta az elveszett budai Cigányváros nyomában
Október 9-én bejártuk a volt középkori budai Cigányváros (Zigeunerstadt) területét dr. Bársony János kisebbségkutató vezetésével, a Romano Instituto Alapítvánnyal és a Kétker Közösségi Alapítvánnyal közös szervezésben.
Sétánk a Bem térről indult, s innen kapaszkodtunk fel a Gül baba türbéjéhez, és a csodálatos panorámában a romák Magyarországra érkezéséről hallottunk, ami a XIV. századra tehető. A XV. században már Budán is laktak, a század második felében alakult ki a Budai Cigányváros – Mátyás király, majd utódja Ulászló alatt. Hallottunk Bolgár Tamás cigányvajdáról és 25 sátoralja népéről, akiket Pécsre küldött Ulászló, hogy a püspöknek hadi szereket készítsenek. Beszéltünk a nemesi cigány fővajda rendszerről, és a kiváltságokról, hogy csak a királynak adóztak, cserébe a király védelmet biztosított a vármegyékkel, főurakkal szemben, hogy ne tegyék őket jobbággyá, szabadon vándorolhattak, színes ruhákat és fegyvert viselhettek, saját törvénykezésük volt, a környezetükkel támadt jogvitákban pedig a fővajda ítélkezett.
További utunk az Elvis Persley parkba vitt minket, ahol megtudtuk, hogy a korban sokat jelentő, fontos tudásaik, szakmáik és találmányaik által milyen sokféle fontos munkakört töltöttek be a piac és a hajójavításban, a pasa istállójában, a pasa börtöne körül, és a bőrgyártásban - valamint, hogy miért itt helyezkedett el a hadikikötő, és hogyan javították az iszkábás romák a hajókat, a két élén hegyes fém alkatrésszel.
Innen a Lukács Fürdő területére mentünk át, ahol meghallgattuk, hogy mire szolgáltak a középkorban az itt működő malmok, így a lőpormalom, a vashámor, ahol romák is dolgoztak, illetve hogyan alakult ki a fürdőkultúra.
A Lukács fürdőtől villamossal mentünk le a Kolosy térre, mely közben azt is megtudtuk, hogy ezen a területen (Buda és Óbuda között félúton, nagyjából a mostani Újlak területén) helyezkedett el anno a Cigányváros, itt lakott több mint 90 család. A korabeli Buda adófizetőinek 22%-a 1594-ben cigány volt. A korabeli adókönyvek, a defterek szerint volt köztük: piacfelügyelő, borárus, muzsikusok, sok kovács, hajójavító, bőrmunkás, hóhér, ötvös, kereskedő, tüzér. A lóval rendelkező cigányok segítették a hajóvontatást a Dunán, mivel erre volt a mocsaras, hordalékos partrész, a „nagy ganéj”. A Cigányváros volt az általuk fenntartott budai és óbudai vigalmi negyed is.
A Kolosy térről a Szépvölgyi úton lementünk a Duna felé a nemrégiben felújított parkba - itt hallhattunk, a középkortól kezdve cigányok által végzett óbudai tégla- és vályogkészítésről, a hajógyártásról, és hogy hogyan alakult a Cigányváros meglehetősen mozgalmas története - valamint, hogy mindezeket milyen történelmi forrásokból tudjuk. A tarka emlékek, a megöröklött szavak mellett szomorú történésekkel is terhelt a megismert múlt. A várost nem egyszer felgyújtották a háborúk során, aminek a sátorváros is áldozatul esett.
A zárókörben egyenként megosztottuk egymással, hogy kinek mit adott ez a kis történelmi utazás. Nagyon jó volt hallgatni, ahogy más-más háttérrel érkezőkként, kibomlottak a résztvevők gondolatai arról, hogy kinek milyen lesz újból erre járni, miután az ismert környezetünk eddig ismeretlen történetei is megjelentek, képzeletünk kitörölhetetlen képeiben.
Köszönjük a Romano Instituto Alapítványnak és Dr. Bársony Jánosnak a kutatási munkát, és a nagyszerű túravezetést, valamint a a Kétker Közösségi Alapítványnak a közös együttgondolkodást és rendezést. S végül köszönet mindazoknak, akik velünk tartottak ezen a fantasztikus idő utazáson!
A sétáról film is készült, dolgozunk rajta szorgalmasan, reméljük nemsokára ti is megnézhetitek!
